Az élemi rostnak két fajtája van: a vízben oldódó és a vízben oldhatatlan élelmi rost. A vízben oldódó rostok
folyadékkal érintkezve egy zselészerű masszává alakulnak, mely saját súlyának körülbelül 15-szörösét képes felvenni. Az ilyen típusu étrend előnye, hogy lelassítja a táplálék áthaladását a vékonybélben, ahol a tápanyagok felszívódnak.
1.A folyadék megkötő rostok elnyelik a folyadékot, de ez elég ahoz, hogy feloldja azokat. A rosttartalom egy része tápanyagként szolgál a belekben található gombák és természetes mikroflórák részére. A rostnak ez a típusa szintén lelassítja a táplálék áthaladását a vékonybélben, ahonnan a széklet ömlesztve távozik ugyanúgy, mint a felszívódó rostok esetében.
Az élelmi rostok megtalálhatóak a különféle finomítatlan ételekben. Ide tartozik a szénhidrátok egy csoportja, melyeket nehezen tudunk megemészteni, és a különböző emésztő enzimek nem tudnak cukorrá és keményítővé alakítani.

A rost és a bélflóra

Egy normális bélrendszer körülbelül 1-2 kg baktériumot tartalmaz, amely általában 160 fajra oszlik el. Ezek a baktériumok lebontják a kemény, emészthető fehérjéket, szénhidrátokat az ételekből, ezért azoknak szükségük van bizonyos mennyiségű rostra, melyekhez az ételekből jutnak hozzá.  Az étel, amit megeszünk fontos a különböző baktérium fajoknak a számuk és eloszlásuk szempontjából.

Európai étkezési szokások

Az európai étkezési szokások jelentősen megváltoztak az elmúlt században. Körülbelül 100 évvel ezelőtt az étrendünk sokkal több rostot tartalmazott, mint manapság, és a táplálkozás jelentős részét a helyi zöldségek és gyümölcsök alkották. Az ételek rosttartalma is jelentősen csökkent az ételek túlzott feldolgozása és finomítása miatt, ezzel jelentősen lecsökkentve a napi rostbevitelt.